2025 Júliusi krónika

Bónis Gyöngyvér
2025. 07. 30.

Csapatnap

Csapatnap 35 Cserkésztábor Cserkészcsapat 2025 Tábor

HOSSZÚ A VIRÁGFÜZÉR


Amikor gyerekként azt mondták nekem, hogy "nahát, de megnőttél" és "hogy rohan az idő", akkor nem értettem. Dehogy nőttem! Dehogy rohan!
Aztán, ahogy suttyomban mégis egyre gyorsabban kezdett rohanni az idő, fokozatosan rájöttem, hogy idővel tényleg így érzi az ember.
Hiszen csak most...nahát, már öt éve, hogy harminc lett a csapat? És a kedvenc zöld kapucnis pulcsimat a BLCSCS 25 felirattal már tíz éve koptatom?! No de ilyet!

Ezzel a fejcsóváló hitetlenkedéssel érkeztem a jubileumi csapatnapra.
Jól van, a sátorverés azért még mindig megy csukott szemmel! Nem felejtettem el azt se, hogy kell egy bögre vízből megoldani a kéz-arc-fogmosást! (Viszont a földön ülés mintha már nem menne úgy, mint régen.)
És csak jönnek-jönnek a régi arcok, akiket csak misén látok néhanap - vagy ott se. (Neki is mekkorák már a gyerekei! ... Milyen pikk-pakk meglett a menő kis erdei kávézónk! ... És mit tudsz XY-ról...?)

A gyerekeink meg a rét másik oldalán. Néha felbukkannak. Lómaiak. Meg gallok. De leginkább cserkészek, akiket természetes élőhelyükön, a táborban figyelhetünk meg. Pont így szenvedtünk mi is a kannacipeléssel. A mi zoknink is megállt a sátor sarkában a tábor közepére. Naná, hogy valaki mindig elvágja az ujját. És milyen érdekes, hogy a fafüst illatú dezodor soha nem megy ki a divatból...

Szentmise a fák alatt, zászlófelvonás, tábortűz, őrszolgálat.
Teljesen más, mint ahogy mi csináltuk annak idején.
Pont úgy megy minden, mint harminc éve.
És ez a két mondat egyszerre igaz ránk zugligeti cserkészekre, a BLCSCS-re, pedig látszólag ellentmondanak egymásnak.

Hosszú a virágfüzér, kéztől kézig ér,
valamennyi kézen át kezdettől végig ér.

Átléptünk a hegyen, fogjátok a füzért mindkét hegyoldalon.
Lejtünk a tengeren, fogjátok a füzért mindkét partoldalon.

Szállunk az égen át, a csillagok között,
hosszú a virágfüzér kéztől kézig ér,
valamennyi kézen át kezdettől végig ér

(Weöres Sándor: Vonzás)

Koenig Boldizsár

Cserkésztábor

Cserkészkorosztály Csapattábor 35 Tábor

Az idei évben ismét Vinyén táboroztunk, ahol csapatunk többek között megünnepelte a 35. évfordulóját. Ennek keretén belül rendeztük meg a csapatnapot, amelyen többszázan ünnepeltük együtt a BLCsCs születésnapját. Meglátogattak bennünket a kiscserkészektől kezdve a felnőttcserkészeken át egészen a családtagjainkig rengetegen, hogy betekintést nyerhessenek, hogyan is zajlik egy cserkésztábor. Az idei keretmese színes és izgalmas keretet adott az egész tábornak, amely így zajlott le:

Róma népe császár nélkül maradt, így összegyűltek, hogy Cézárt válasszanak a nép élére. A trónviszályok közepette a lerombolt várost az építők vezetésével kezdték újjáépíteni. Majd költekezési problémák és sikkasztások közt jelentek meg a kereskedők, hogy helyrehozzák a gazdaságot. Kalmárjátékkal és egy kis kézműveskedéssel ez sikerült is, azonban színre léptek a gallok (kiscserkészek), aminek hatására a katonák vették át a hatalmat. Szerencsére sikerült kibékülni velük, amit egy hatalmas közös mulatsággal ünnepeltünk meg (csapatnap, ekkor jöhettek le a szülők, öreg cserkészek stb.).

Miután egy hadjárat keretein belül, ahol mindenki elkirándult a határvidékeinkre, megerősítettük a határainkat, a polgárok a pihenésre és nyugalomra szólítottak fel bennünket. Eközben megindult a jelöltválasztás különböző ügyességi megmérettetésekből. A bölcsek az egységre és a gondolkodásra fektették a hangsúlyt, és felléptek, hogy akkor végre válasszunk császárt. A három kiválasztottat figyelmen kívül hagyva megválasztottuk Catullust (Koppányt), és egy nagy lakomával fejeztük ki hódolatunkat felé.

A tábor alatt nem nagyon volt időnk unatkozni, hiszen minden nap tele volt programokkal. A kezdeti építkezés után a játékok vették át az elsőbbséget, de természetesen jutott idő lelki programokra is. Az estéket közös interaktív tábortüzezések tarkították így mindenki élményekben gazdagabban tért aludni. Még a portyának is jutott idő, majd végül egy kicsit esős táborbontás után Zugligetben fejeztük be a táborunkat.

-Márkus Adél, Zakariás Lotti, Kovács Ágoston, őrsvezető