2026 Nyári krónika
Kozma Imre raj második kószatábora
Az idei, 7 napos kószatáborunkat ezúttal a Tisza és a Bodrog körül töltöttük.
Az első négy napban Tuzsérról indulva eveztünk lefelé a Tiszán, majd a Bodrogra áttérve azon haladtunk tovább az árral szemben. Naponta nagyjából 20 kilométert tettünk meg, ami bár nem kevés evezés, mégis végig nagyon jó hangulatban telt. Útközben többször is megálltunk fürdeni, pihenni, és még egy kisebb holtágat is felfedeztünk. Ebédidőben egy alkalmas helyen partra húztuk a kenukat, megebédeltünk, majd egy rövid délutáni pihenőt tartottunk. Esténként pedig egy-egy megfelelő helyen vadkempingeztünk. A vacsora utáni esti programok közös hullócsillag nézéssel, beszélgetéssel, vagy éppen emlékezetesebbnél emlékezetesebb tábortüzekkel teltek.
A vízitúra után egy napot Szegi környékén kirándultunk, aminek a végén megérkeztünk az olaszliszkai plébániára. Ezúton is szeretnénk megköszönni a helyi plébánosnak, Sándor atyának, hogy vendégül látott és az utolsó két éjszakára befogadott minket a plébániára. Megérkezésünk estéjén egy igazán különleges élményben is részünk lehetett: egy helyi borász (Kvaszinger László) vezetésével autentikus tokaji borokat kóstolhattunk, miközben vicces és cifra történetein keresztül egy kicsit meg is ismerhettük a környék borkultúráját, és a bor előállításának folyamatát.
Nagyboldogasszony ünnepén a szombati napot egy misével kezdtük, aminek végén a kedves helyiek megleptek minket sütikkel és üdítőkkel. A nap hátralévő részében pedig a PET Kupa nevű rendezvényen önkénteskedtünk. Itt, a rendezvényen részt vevő csapatoknak segítettünk a Bodrogból kihalászott hulladék palackokból szemétgyűjtő hajókat építeni. A csapatok nagyon örültek a segítségnek. Este pedig Mandorlának és Laurának hála egy kocsmakvízen vehettünk részt.
Hazaindulásunk napján, vasárnap, még ott lehettünk a PET Kupa nyitóeseményén, majd hazafelé még megálltunk egy utolsó bodrogi fürdésre. Hét nap után, fáradtan, de rengeteg közös élménnyel és vicces történetekkel tértünk végül haza.
Jamniczky Márton, Gorilla őrs
Viva Latacunga!
Az ígéret földje, Latacunga, mindenkit tárt karokkal vár: a Dél-Amerika különböző tájairól összesereglett csavargók és szerencsekeresők nemcsak otthonra, de befogadó közösségre is találtak 1986. nyarán. A súrlódások és civakodások persze nem elkerülhetők: kezdetben a lider maximo kiválasztása okoz problémát, de ez még könnyen megoldódik. Sokkal nagyobb falatnak bizonyul az olajtársaság és a civilizáció besettenkedése, amely a haszonleső megújulás és a makacs értékőrzés pártjaira osztja a lakosokat. És ha ez nem lenne elég, váratlanul repülő fejek tűnnek fel, álomkór pusztít, szerelmi szálak szövődnek. Még szerencse, hogy Latacungában meg tudnak oldódni a problémák: a házak alatt nincs kőolaj, a kriptid lények eltűnnek, a betegségekre gyógyírt találunk és még a szerelmesek is kibékülnek. Nincs is más hátra: focizni kell!
A tábori képválogatás megtekinthető itt: Tábori képválogatás
.Ilyen volt a tábor egy résztvevő, egy GH főnök és egy törzstag szemszögéből:
"Az idei tábor megint csak egy felejthetetlen élmény volt. Jó programok, szuper csapat.
Első pár napon szokásos módon minden őrs megépítette közös erővel a saját lakhelyét a lehető legkevesebb spárgával.
Kb. 4. napra már otthonos és befogadó körletekkel volt tele az erdő, amit a tábor végén nehéz szívvel ugyan de gyorsan szét is szedtünk. Voltak mély pontok mindenkinek de egymás támogatásával tudtuk magunkban tartani a lelket, akkor is, amikor már a 12. napot toltuk végig az erdőben.
Minden nap agy újabb problémával kezdődött, ami aztán kibontakozott és megoldódott. Néha egy közös játék volt a megoldás, de volt, hogy egy két napos portya volt a kulcs, ami kezdetben nehézkes volt de ugyan annyira feledhetetlen is. Voltunk vizesek, sarasak demég ilyen körülmények közt is jelen volt Buczkó Árpi (alias "Buczkó a barber"), aki hajvágó tehetségével frissítette fel párunk haját. Kipróbálhattunk különböző sportokat, játékokat és még a csalán teát is megismerhettük, elkészithettük.
Idén is hangulatos közös főzésekkel és jó beszélgetésekkel gyarapodott az egész csapat, ilyen társaságban még a telefon-detox sem volt megerőltető egyáltalán."
-Virág Hanga, idősebb cserkészrésztvevő
"Az idei táborunk Belecska mellett zajlott le, a keretmesénk pedig a festői Latacungában, amely a Dél-amerikai paradicsomba vitt el minket, ahol a gyerekek megismerhették a különböző Dél-amerikai kultúrákat, és az alapvető életérzést, amivel az itt élők rendelkeznek.
Számomra ez már a hetedik cserkésztábor amiben részt veszek, idén már mint vezető (nem számolva a Kiscserkész Tanyázásokat és a Kósza-Vándor táborokat). Igazán szokatlan szerepem volt, mivel se Őrsöt, se Rajt nem vezetek, és mivel végül az akit kísértem volna sem jött el a táborba, így szabadon mozgó vezetőként dolgozhattam és segíthettem a szervezést.
Nekem mindig nagy örömöm amikor részt vehetek egy cserkésztáborban, mert ezt az élményt, ezt a hangulatot nem nagyon lehet máshol meglelni. Nem volt ez máshogy idén sem, a táborélményt el nem cserélném másra, és a hangulat is fergeteges volt. Bár a tűzrakási tilalom miatt tűzet nem nagyon lehetett gyújtani, ez sem tudott elvenni a táborélményből, és kifejezetten kreatív tábortüzeket eredményezett (például egyett végig énekelve adták elő vezetőink). Az erős napsütés sem tudta elvenni Latacunga népének kedvét, és teljes lelkesedéssel vetették bele magukat minden napba, egyesek már egy kora reggeli fakultatív közös imára is felkeltek.
Egy legkedvesebb emlékem az idei táborban mégis egy relatíve nyugodt programhoz kötődik: a lelki programunk végén egy közös dicsőítő éneklésre hívtuk a gyerekeket, azonban nekem már nem volt hangom addigra. Szerencsére pont ekkora készült el a reggeli teám, így egy kicsit messzebbről, egy nagyon jóleső teával a kezemben hallgattam az éneklő gyerekeket, aminél kevés idillibb helyzetet tudok elképzelni."
-Szőnyi Koppány, vezető
"A cserkésztábor Gh szolgálata idén minden várakozásunkat felülmúlta. Már az előkészületek során érezhető volt, hogy a sok tervezés és az előzetes egyeztetések meghozzák majd az eredményüket. Az alapanyagok időben megérkeztek, a feladatokat sikerült jól felosztani, így minden gördülékenyen indult. A tábor alatt szinte minden úgy ment, mint a karikacsapás, komolyabb probléma nélkül.
Szervezettebb volt a munka, és a tavalyi tapasztalatainakat is fel tudtuk használni. Mindenki tudta, mi a feladata, ezért gyorsabban és hatékonyabban tudtunk dolgozni. A GH feladatai közé tartozott az ételek előkészítése, a mosogatás, a konyha tisztán tartása, gyerekek egészségügyi ellátása, valamint az élelmiszerek megfelelő tárolása és beosztása. Emellett arra is figyeltünk, hogy mindig elegendő ivóvíz és tiszta eszköz álljon a tábor rendelkezésére.
Egy átlagos nap korán kezdődött. Reggelivel indítottunk, majd következett az ebéd előkészítése, délután pedig a vacsorára készültünk. A két étkezés között sem unatkoztunk, hiszen folyamatosan takarítani, pakolni, vizet hordani és előkészíteni kellett a következő feladatokat. Bár sok munkával járt, jó hangulatban telt minden, és mindig akadt valaki, aki egy viccel vagy egy jó szóval feldobta a csapatot.
Számomra különösen jó élmény volt a gh-t vezetni. Jó érzés volt látni, hogy a tábor résztvevői örömmel fogyasztják az ételeket és értékelik a munkánkat. A közös munka során a GH csapata még jobban összekovácsolódott, sok új tapasztalatot szereztünk, és egymást is jobban megismertük. Összességében egy sikeres, jól megszervezett és emlékezetes tábori konyhát tudhatunk magunk mögött, amelyre mindannyian büszkék lehetünk."
-Illényi Jakab "Kuvik", GH főnök
Köszönjük a szervezőknek, vezetőknek, hogy idén is az áldozatos és kimerítő munkájukkal egy hatalmas és gazdagító élményt tudtak adni a gyerekeknek! Búcsúzunk az idősebbik rajpártól, szép kószaéveket kívánunk Nektek, és ezúttal köszöntjük a leendő kisebb cserkészkorosztályt köreinkben!